Az alábbi bejegyzésem egy, a hétvégén született kommentem kicsit átjavított változata. Megírására az a tapasztalatom vitt rá,hogy egyre inkább úgy tűnik számomra , a devizahitelek körüli vitában is a jó "öreg" keurópai provinciális gondolkodás dominál.
Le kell,hogy szögezzem mindjárt az elején, az egyértelmű,hogy az átlagos pénzügyi műveltség kis hazánkban rendkívül alacsony szintű, mondhatni egyenlő a nullával. Ez tény,nem vita tárgya. Hogy ez minek köszönhető,sokan leírták már, nagyon rágódni rajta nem érdemes.Tudja ezt magáról mindenki,a sarki bolt eladója vagy a szomszédom aki vállalkozó szintén. Ami ennél szomorúbb,hogy a pénzügyi cégek vezetői,alkalmazottai is tudják ezt az ügyfeleikről. Nem csak tudják, de ki is használják,használták évekig.
Azok a devizahitelesek,illetve túlnyomó részük, akik most a megemelkedett törlesztőrészletek miatt bajba kerültek, még átlag feletti pénzügyi műveltséggel is ugyanott lennének mint most. Bajban,nagy bajban. Nem azért mert felelőtlenül élnek,hanem mert a körülöttük lévő mikro-és makrogazdasági problémák és azok megoldása nem az ő kompetenciájuk. A problémának, mármint a bedőlő hitelek problémájának csak egyik összetevője a lakossági hitelek felelőtlen felvétele. (Azt is hosszan lehetne boncolgatni kinek az érdeme a fogyasztási igények tüzelése.) Ezeket a hiteleket valaki termékként értékesítette,igen tudom, mindenki aláírta,hogy tudomásul veszi milyen kockázatokkal jár és tényleg nem szorított senki revolvert a hitelfelvevők fejéhez. De azért tudjuk,hogy az értékesítés profi szakma ahol profik dolgoznak,hogy többnyire amatőröknek adjanak el terméket,szolgáltatást. Ezért,talán joggal, elvárható lenne , hogy aki hibás terméket adott el az ügyfeleinek vagy saját profijait erre ösztönözte (mert ösztönözte), legalább annyi felelősséget vállaljon,hogy most amikor baj van,megint profikat alkalmazzon arra, hogy megoldást találjanak.Ez nem kormányok feladata és nem is azoké, akik szolgáltatást vásároltak a maguk számára. Ez bizony azok feladata lenne akik,ugyan pisztoly nélkül, de rávették a jónépet egy rossz üzletre. A kormány szerepe ennek a felelősségvállalásnak a kikényszerítése lehetne. A rögzített árfolyam és gettófalvak nem
megoldást, hanem a problémák megoldásának elodázását jelentik. Tehát a következtetés az,hogy megoldást keresni,találni nem állami feladat, ezért másnak kell megtalálni azt. De nem a hitel felvevőinek, hanem inkább azoknak a szakembereknek, akik eladni már megtanultak, ügyfelet megtartani még nem.
